Virágos április a 21. Század kiadóval

Akárhogy nézzük, volt már jobb tavaszunk. Több szempontból is. Ma május 9-e van és nagyjából ott fedezem fel kizárólag, hogy lassan itt a nyár, hogy a középső gyerekem arca egyre jobban barnul a meglehetősen hűs séták alatt is. Na jó, kicsit az én arcomnak is kezd színe lenni. De még mindig jobban fel kell öltözni, mint ilyenkor szokásos. A járványról már ne is beszéljünk… (mire befejeztem a bejegyzést május 12-e lett és nyári meleg.)

A KMKF-es lányokkal áprilisra az „egy növényt tartalmaz a borítója” témát választottuk a 2021-es listából. Az olyan tavaszi, meg passzol az áprilishoz. Csak április nem gondolta így igazán, és amikor kiválasztottam a tavaszváró könyveimet, még nem is sejtettem mennyire eltaláltam, milyen időjárás lesz.

Nagy népszerűségnek örvendenek mostanában a szebbnél szebb virágos borítók a könyvpiacon, amit az én szép dolgokra vágyó női lelkem különösen üdvözít. Az összes közül talán a leggyönyörűbb kiadványokkal a 21. Század kiadó büszkélkedhet, ezért azt terveztem velük töltöm ezt a hónapot.

Listámra került a tavalyi megjelenésű Familiárisok, valamint két új könyv idénről, a Nyugati szél és a Könyvkötő. Sajnos a Könyvkötő megjelenése csúszott, ezért lecseréltem Rose Tremain; A kegyelem szigetei című regényére.

Olvasás közben jöttem rá, hogy nem csak a virágos borító közös ezekben a könyvekben, de mindegyiket nő írta és mindegyik írónő az Egyesült Királyságból származik.

Lehet, hogy már említettem, de nem szoktam fülszöveget olvasni. Ha mégis, akkor általában elég felületesen, nagyjából semmire nem emlékszem később belőle, de ebben semmi tudatosság nincs, egyszerűen nem érdekel.

Klasszikusoknál nagyjából tudja az ember, mire számíthat, ha még sosem olvasta, akkor is szembejön annyi információ, hogy úgyis tudjuk miről szólhat. Új könyveknél nekem elég, ha már ismerem az írót, vagy a műfajt kedvelem, vagy egyszerűen megvesz kilóra, hogy szép a kiadás :D.

Emellett igyekszem nem elvárásokkal indulni történettel szemben. Miért is mondom ezeket? Több olyan véleményt is olvastam a Familiárisokkal és a Nyugati széllel kapcsolatban, hogy csalódást okozott nekik. Lássuk, hol csúszhat el dolog és milyennek látom valójában ezeket a regényeket.

Stacey Halls: Familiárisok

Tavaly nyáron jelent meg ez a gyönyörmény. Megláttam és tudtam, hogy muszáj, hogy a polcomat díszítse. Matt védőborító, fényes arany díszítésekkel, domború betűkkel, kemény fedőlap belsején igényes grafika, pár lappal beljebb térkép, alcím: a Pendle-dombi boszorkányok.

Mindezek ellenére a Familiárisok nem egy boszorkányos fantasy, aki ezért veszi a kezébe, nem azt fogja kapni, amit vár, emiatt érheti csalódás. Pedig ez egy jó kis könyv, aminek a hangulata az igazi erőssége.

Mikor április elején olvastam, az áprilisi időjárás is pont olyan volt, mint a könyvben. Ködös, borús néha reménytelen, néha magányos, amitől igazán a 17. századi Angliába tudjuk magunkat képzelni. Nem kapunk hatalmas fordulatokkal és mágiával teli történetet, helyette inkább a lélektan, ami dominál.

Ott vagy az erdőben, gomolyog a köd körülötted, benned vannak a szereplők érzései, a kétségbeesés, a félelem, a remény, vagy épp a reménytelenség. Egy kevés misztikum azért megjelenik, de csak érintőlegesen.

Annak, aki boszorkányos fantasyt szeretne olvasni nem ajánlom, annak, aki szereti az angol irodalomra jellemző lélektani ábrázolásokat, amik nem feltétlen fogják túlságosan megemelni a pulzust, annak ajánlom.

Ui.: Hogy lehet valakit Fleetwoodnak hívni? Ráadásul egy nőt!

Ui2.: az egyik kedvenc állatom a róka.

Samantha Harvey: Nyugati szél

Idei megjelenés, hasonlóképpen attraktív külső, de itt most egy másik félrevezető elemről beszélnék, a könyv kapcsán, ez pedig az előbb említett fülszöveg.

„Hit, morál és az emberi természet örök ellentmondásai.
15. század, Anglia, Somerset megye. Oakhamet, ezt a kis falut széles folyó vágja el a világtól, még hídja sincs. Húshagyókedd hajnalán egy férfi holttestét sodorja partra a víz. Nem tudni, baleset, öngyilkosság vagy gyilkosság történt.
A falu lelkésze, John Reve, gyóntatóként ismeri hívei életét, de vajon képes lesz kideríteni, mi okozta a falu leggazdagabb és legszorgalmasabb embere, Thomas Newman tragédiáját?
Napról napra haladunk visszafelé az időben az áldozat halálának pillanatáig. A történetet a lelkész meséli el, aki türelmes pásztora tévelygő nyájának, de neki is vannak sötét titkai…”

Mit hiszünk ez alapján? Hogy egy csavaros kis krimi akadt a kezünk ügyébe. Ki kell, hogy ábrándítsam a kedves olvasót. Nem. Emiatt ez egy rossz könyv? Nem.

Nagyjából ugyanazt tudom elmondani a Nyugati szélről, mint a Familiárisokról, hangulatban, lélektanban erős, egy kevés rejtéllyel. Itt is érezzük az arcunkat simogató szelet, miközben állunk a magas fűben, az áradó folyónál. Izgalmas a könyv szerkezete, ami visszafelé halad az időben, és mégis így göngyölődik fel a történet, így tudunk meg egyre több mindent.

A szereplők kidolgozottak, életszagúak. Utálod, akit utálni kell, kedveled, akit kedvelni. Jól megismered őket a négy nap végére, ööö, illetve elejére.

Ismét azt tudom, mondani, hogy aki egy csavaros, furmányos krimit szeretne, ne ezt olvassa, de, aki egy rendkívül hangulatos történetre vágyik, az mindenképpen olvassa el.

Ui.: az április mintha itt is tudta volna, milyen a könyvben az időjárás, még ilyenkor is hűvös, szeles volt a valóságban is. A gyerekeim téli cuccban indultak húsvét hétfőn tojás keresésre a kertbe.

Ui2.: április 12-én megszületett harmadik kislányom, és sajnos ez a könyv végül nem került a kórházi táskába, de a Kindle-öm velem volt. A posztban szereplő mindhárom regény a 21. Század kiadó jóvoltából került hozzám recenziós példányként, és rendkívül kedvesen segítségemre voltak, mikor elmeséltem, hogy nagyon szeretném folytatni, de nem tudtam magammal vinni a kórházba. Megkaptam e-book formátumban, amit ezúton is még egyszer köszönök nekik. Isten áldja a technikát, és az e-book olvasót. Egyetlen könyvmolynak sem szabadna idegenkedni tőle, mert nem ördögtől való, csak segít, hogy amit éppen olvasunk, tényleg mindenhol velünk lehessen. Attól még a fizikai könyv létjogosultsága nem csorbul, különben miből élnének a polcgyártók. 😊

Rose Tremain: A kegyelem szigetei

Amikor ezt a könyvet olvastam, kezdett kicsit jobb idő lenni, és ezzel párhuzamosan a történetben is melegebb volt, nem csak azért, mert trópusi tájakon is jártunk. Azt hiszem, itt sem a borító, sem a cím, sem a fülszöveg nem vezet félre azzal kapcsolatban, mit várhatunk a történettől.

Ahogy az Instán @euucrow egy másik Rose Tremain könyvvel kapcsolatban fogalmazott komfortolvasmány. De ez nem feltétlen pejoratív jelen kontextusban, kell az ilyen is, nem csak a sorozatgyilkosos. Szerintem

A kegyelem szigetei is olyan brit a maga módján, az előbb említett alacsonyabb pulzussal együtt.  Most őszintén, volt valaki, aki egy percig is kételkedett, hogy Elizabeth Bennett és Mr. Darcy összejönnek? Upsz, ez spoiler volt?

Meséltem mostanában, hangulatban erős könyvekről? Ha nem, akkor itt van egy, amiben a szereplők is szintén jól működnek. Ha jól emlékszem nagyon régóta nem utáltam, ennyire karaktert, mint ebben a történetben.

Ui.: Ennek a kiadásnak is csodás a borítója.

Ui2.: A címet nem igazán tudtam megfejteni, ha valaki tudja miért ez a címe, az intsen, vagy jelezzen.

Összességében három nagyon hasonló könyvet olvastam ki egymás után, és egyáltalán nem untam. Mindegyik szinte kézzel foghatóan megteremtette körülöttem, az aktuális világot, színekkel, szagokkal, napsütéssel, széllel, esővel, köddel, heggyel, tisztással vagy éppen dzsungellel.

Ajánlom mindhármat, mert könnyű olvasmányok, amiken, el lehet gondolkodni. Fogok olvasni, még Tremaintől, és alig várom Stacey Halls második könyvét a Lelencet.

Mindhárom könyv elérhető a kiadó webshopjában az alábbi linken: https://21.szazadkiado.hu/

Leave a Reply

%d bloggers like this: