Rögtön a lényegre térek. Szerintem a Tajtékos napok nem a mágikus realizmus stílusirányzat képviselője, pedig a molyon ez a címke is szerepel, többek közt az abszurd mellett, ami sokkal inkább igaz rá. Tudom, tök uncsi, hogy mindig csak az „mr”-ről beszélek, de mit csináljak, ha egyszer a szívem csücske.
Véleményem szerint a mágikus realizmusban nem szabad túlsúlyba kerülnie a csodának mert akkor reális mágiának kellene hívni. A Tajtékos napokban pedig szinte nincsen semmi reális. Nagy részt szürreális dolgok történnek szürreális környezetben. Persze nem a műfaj-, vagy stílusskatulyától lesz valami jó vagy sem, de aki először találkozik egy hibásan elhelyezett címke miatt, valamivel, amiről azt hiszi, hogy az de mégsem, és nem tetszik neki az az írás, akkor akár végleg elmehet a kedve más olyan történetektől, amiknél az a címke több mint jogos.
Esetünkben ez a veszély talán nem fenyeget, mivel a Tajtékos napok rendkívüli népszerűségnek örvend. Ezért szereztem be én is a Poket példányt cirka két évvel ezelőtt, és azért is mert gyönyörű illusztrációkkal van tele.
Olvasás közben viszont rá kellett jönnöm, hogy bármennyire szeretem az abszurd, szürreális, nyakatekert, nonszensz dolgokat, csak akkor kedvemre való igazán, ha nem vidámsággal párosul.
Vian regénye, az első fejezeteknél, iszonyatosan emlékeztetett valamire, de jó sokáig nem jöttem rá mire. Aztán beugrott. Olyan volt, mint mikor a Galaxis útikalauz stopposoknakban bekapcsolják a valószínűtlenségi hajtóművet.
18 éves voltam mikor Douglas Adams kult sci-fijét először olvastam és akkor imádtam, befaltam mind az öt kötetet. 2020-ban 34 évesen már nem hozta ezt az élményt, sőt. Kettő könyvig jutottam és nem bírtam tovább.
Ez a kis kitérő azért kellett, hogy érzékeltessem, mennyire nem voltam, boldog mikor rájöttem, mire emlékeztet a Tajtékos napok. Mert számomra az abszurditás boldogsággal keverve a ripacsság csimborasszója.
Spoilerveszély: szerencsére aztán minden rosszra fordult, emiatt már jobban állt az abszurd a regénynek. Az történet utolsó negyede már kifejezetten a lelkembe mászott és nyomást idézett elő a mellkasomban. Sokan pont ezért az érzésért olvasunk könyveket azt hiszem.
Fogok még Viantól olvasni, van is két kötet tőle a polcomon, Audrey Tautou miatt azon is gondolkozom, hogy a Tajtékos napokból készült filmet megnézzem.
