Puskin golyója

Nem szoktam, pontosabban nagyon ritkán olvasok magyar könyvet, de ebben semmi tudatosság nincs. Talán az lehet az oka, hogy bár itthon is rengeteg mű íródik, nem tudja ez a pici ország felülmúlni, a külföld kínálatát mennyiség szempontjából, így az olvasni szerető ember, főleg, ha olyan nyitott a műfajok terén, mint én, akkor csak azt látja, hogy kiadtak megint tíz új könyvet, amiből lehet 1-2 magyar. De lehet, hogy teljesen más.

Ezért veszek részt egy halom kihívásban, hogy olyan írások kerüljenek a kezembe, amiket magamtól nem választanék. Biztos említettem már a kedvenc könyves csoportomat Facebook-on (könyvmoly klub függőknek), amiben az alapító, Fanni, arra buzdított minket, hogy novemberig olvassuk el a Libri irodalmi díjra jelölt könyveket. Több se kellet nekem, naná, hogy teljesítem, főleg, hogy ebben a karantén egy kicsit még segít is nekem. Nem, sajnos nem abban, hogy több időm lett olvasni, mert én eddig is itthon voltam a lányokkal, hanem abban, hogy sok kiadó kedveskedett ingyenes könyvekkel erre az időszakra. Köszönjük!

A poszt publikálásakor, még mindig elérhető 10 napig a https://www.szaktars.hu/ -n jó pár könyv, többek közt Péterfy Gergely; A golyó, amely megölte Puskint című regénye, ami szintén jelölt, a már fent említett díjra. Fanninak úgy jellemeztem a történetet, hogy olyan mintha Márquez találkozna Donna Tartt Aranypintyével, és megmerítenénk a magyar valóságban. Most jobban belegondolva lehet, hogy kishazánk eleve olyan szürreális tud néha lenni, mint egy Márquez regény. Mindenki olvassa el!!!

A történet mesélője Karl, amit azóta sem értek, hogy miért így hívják, de lehet átsiklottam valamin, ezért bocsánat. Helyszín a fiktív település Herkulesvár, ami a Dunakanyar környékén található, valahol Visegrád szomszédságában. Nagy szerelmem a Dunakanyar, legszebb Dobogókőről, ősszel, ha nincs köd, ami mondjuk nem túl ritka. Karl négyévesen szerelmes lesz Olgába a nála 20 évvel idősebb nőbe, aki, az akkor még csak csecsemőkorú barátjának Kristófnak az anyja. Ennek a kiolthatatlan vonzalomnak a viszontagságos, több évtizeden átívelő történetét ismerhetjük meg. Mesterien megalkotva!

Mikor elkezded az olvasást, nem szippant be rögtön, de ennek ellenére megtart, fenntartja az érdeklődést, szépen lassan hozzád nőnek a szereplők, otthonosan fogsz mozogni a helyszíneken. Aztán a felétől magához láncol, jönnek sorra a fejezetek, amik végén néha kifejezetten megrendültem, és csak az alvó családom tartott vissza a hangos „aztarohadtéletbe” felkiáltástól. Most senki ne higgye, hogy a krimibe illő fordulatok miatt, sokkal inkább a kivitelezés az oka.

Talán nem túl nagy spoiler, ha elárulom, hogy Olga apja Péter 92 évesen halálát leli, mert hát mégis csak 92 éves, viszont ez a fejezet lett a kedvencem. Addigra megszerettem Pétert, és ahogy ez az egész megtörténik, az szerintem zseniális, teljes volt a döbbenetem, még a szívem is jobban vert.

Csodálatos korrajz, mind a második világháború idejéről, mind az 56-os forradalomról, mind a rendszerváltás időszakáról. Imádtam az összes karakternél azt az érzést, hogy „á, ilyet ismerek”. Szívből lehet utálni, jó pár szereplőt, véleményem szerint, az összes nő bolond a könyvben, és közülük én egyedül Olgával tudtam szimpatizálni, a többit elmegyógyintézetbe kellene zárni.

Rengetegszer fogtam a fejem, „necsináldember”, „hagydottafrancba”, sokszor nevettem tipikus magyar tragikomikus dolgokon. Volt, hogy azon vettem észre magam, hogy grimaszolok, undor, szörnyülködés, meglepődés és mosoly váltakozva jelent meg az arcomon.

És ilyenkor merül fel bennem a kérdés: Miért nem olvasok én többször magyar könyvet? Kitömött barbár beszerezve!

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: