Az Instagram tanúsága szerint 36 hete, hogy Schneider Peti elkezdett információkat megosztani, és ezzel minket olvasókat is bevonni első regényének a Modestonak a készülésébe. Jó marketing lépés volt, rögtön a magaménak éreztem a történetet és olvasni akartam, pedig eleinte nem tudtam róla semmit. Például azt hittem, hogy a zenéhez lesz köze és valamiféle olasz instrukciót jelent a szó, amiket a kottában olvasni.

Aztán szépen lassan napvilágra került, a borító és hogy Modesto, egy California államban található kisváros, történetesen George Lucas szülőhelye. Most, hogy elolvastam a könyvet derült ki számomra, hogy mivel csak instán követtem a dolgokat, lemaradtam egy pár videóról, de így utólag is érdekes volt megnézni őket. Ajánlom mindenkinek, egész más így olvasni a történetet.

Ezen a linken éritek el a csatornát:

https://www.youtube.com/channel/UCfMPJvqwaw54Qb7I8JL3-9w

Végül elkészült, én pedig elolvastam. Spoilerveszély: imádtam. Remek iskolapéldája, hogyan lehet úgy is izgalmas könyvet írni, hogy mindent tudunk. Tudjuk, ki az elkövető, tudjuk, hogy történt a bűncselekmény, tudjuk, ki sáros még a történetben. A karakterek baromira kidolgozottak, szerethetők, életszagúak, ismerjük őket. A szereplők szemszögei szépen rétegződtek egymásra, kerek egészet alkotva. Része voltam a cselekménynek, benne éltem. Volt, hogy kicsit bepárásodott a tekintetem, volt, hogy felnevettem, volt, hogy izgultam, volt, hogy megdöbbentem.

Őszintén szólva, pár Moly.hu-s vélemény alapján, kicsit féltem, hogy majd nagyon „meg akarja mondani a frankót” társadalomkritika, lélektan, korrupció szempontjából, de Péter könyvét olvasva, olyan érzésem volt mintha egy 80-as, 90-es évekbeli klasszikus, szórakoztató akciófilmet néznék. Halálos fegyver egy kis Columboval és Bud Spencerrel fűszerezve. És ezt most abszolút pozitív értelemben gondolom.ű

És hát a vége… azt mondtam, hogy mindent tudunk? Lehet, mégsem?

Sok kriminek, thrillernek a vége a gyengepontja. Túl szépen van felépítve a történet, ahhoz, hogy méltóképpen le lehessen zárni. A Modestonak a vége a legerősebb eleme, pedig az egész nagyon rendben van.

Köszönöm, hogy elolvashattam!

Cím: Modesto
Szerző: Schneider Péter
Kiadó: Magánkiadás
Borító: puhatáblás
Oldalszám: 352
Értékelés: 5/5
Fülszöveg: Leslie ​O'Kelly kapitányt egyik csapás éri a másik után. Nem elég, hogy nemrégiben elveszítette régóta súlyos betegségben szenvedő feleségét, a kórházi számlák kapcsán vagyona is odalett, de még ezen felül is jelentős adósság nyomja a vállát. Kénytelen hát az eldugott Modestóba költözni lányával, Jessie-vel, hogy ott új rendőri megbízatást vállaljon, ami viszont egyet jelent szakmai karrierjének végével. Amikor már úgy érzi, nincs tovább hova hátrálnia, bekövetkezik a legrosszabb: lánya, aki még édesanyja halálát sem dolgozta fel, erőszakos bűncselekmény áldozatává válik. Leslie hiába reméli az ügy mihamarabbi megoldását, valaki szabotálja a nyomozást, méghozzá egyértelműen a helyi kapitányság berkein belülről. Less azonban az elkövetők nyomára bukkan. Ám ahelyett, hogy bosszút állna rajtuk… inkább társukká szegődik.
Amikor Gary Birdseye hadnagyot a modestói őrsre helyezik át, minden kollégája úgy hiszi, a tapasztalt rendőrt büntetésből ásták el itt, az isten háta mögött. Valójában szaglászni küldték, mert valami bűzlik a kapitányságon. A rutinos nyomozó már messziről megérzi, ha valaki sumákol. Most azonban itt van ez az O'Kelly kapitány, akin egyszerűen nem igazodik el. Valami történt vele. Valamire készül. Valami megfejthetetlenül agyafúrtra…
Ez a könyv nem azoknak szól, akik bosszút állnának a rendszeren. Ez a könyv azoknak szól, akik azt szeretnék látni, amint a rendszer önmaga ellen fordul.