Készült Laura Ingalls Wilder folytatásos regénye alapján

Kedves olvasó, Te, aki most erre a posztra kattintottál, úgy gondolom, nagy eséllyel hallottad a címadó mondatot számtalanszor, miközben egyik kedvenc sorozatodat nézted kis gyerekként. A farm, ahol élünk egy olyan korszakba repít, amit sokan szeretünk.

Kislányként könnyen tudtam azonosulni a barna hajú, copfos, kicsit nyuszi fogú, sokszor bajba keveredő Laurával. Hasonló barna hajú, copfos, kicsit nyuszi fogú (god bless dö fogszabályzó) voltam én is, csak kevésbé bajkeverő. Ráadásul, anyukám fiatal korában kiköpött Caroline Ingalls volt. Ezek a dolgok talán, mind közrejátszottak abban, hogy a két hónapos olvasói válságomból, a kilenc részes sorozat, első két kötete húzott ki.

Nézzük is őket közelebbről…

Leírásom itt-ott részletesebb lesz, és bár nem valami agyafúrt krimiről van szó, néhány információ spoilernek is tekinthető, kérlek, ennek tudatában folytasd az olvasást.

Kicsi ház a nagy erdőben.

Ez egy előzmény történet, és tulajdonképpen nem szólt semmiről. Azoknak, akik a Kisasszonyokat nem szerették, ezt sem ajánlom. Én mégis imádtam, végre nem kalandoztak el a gondolataim, kikapcsolt, ott voltam az Ingalls családdal a semmi közepén, és mérhetetlenül jól esett.

Charles, Caroline, Mary, Laura és a kicsi Carrie Wisconsinban él a vadon közepén, körös-körül csak erdő, a legközelebbi rokon, fél napnyi út szekéren. Egy évet töltünk velük, megismerjük milyenek a hétköznapok, mivel kell megbirkózni télen-nyáron a 19. század végén, amikor még nem lakott mindenki városban és nagyjából önellátók voltak a vidéken élő emberek.

A könyv végén Charles zsúfoltnak érzi a rengeteget, 1-2 mérföldön belül már vannak szomszédok, így felkerekednek új otthont keresni. Drága Charles, nem tudom, manapság hogyan éreznéd magad, mondjuk egy békásmegyeri panelban 😊!

Kicsi ház a prérin

Ingalls-ék úton. Mennek, mennek mendegélnek, egyszer csak találnak egy helyet és hopp letelepednek. Se adás-vétel, se ingatlanos, se CSOK, se bank, se hitel, csak úgy „ez tetszik, jó lesz itt” alapon.

A második kötet már jóval több izgalmat tartogat, de azért ezt se adrenalin-függőknek ajánlom. Viszont vannak benne farkasok, indiánok (férjem kikérte magának, hogy miért nem őslakosok 😀 ), tűzvész, áradó patak, puma, időjárási viszontagságok.

Megjelenik Mr. Edward, akit anno nagyon szerettem. Nosztalgikus volt, mikor elkezdte énekelni a “Vándor Tom, az a vén róka, a whiskyt hordószám itta” szövegű dalocskát, amire a mai napig jól emlékszem a tv-ből. (Emlékszik még valaki?)

Mikor Charles ismét úgy dönt, hogy nem várja meg míg az a mocskos kormány kitelepíti őt, inkább megy maga, akkor jöttem rá, hogy ez a könyv is a tv-sorozat előtt játszódik. (Charles Ingalls kicsit a préri Vágási Ferije.)

Összességében mérhetetlenül jól esett ezt, a két kis ifjúsági könyvecskét olvasni. Most is könnyen azonosultam, de már nem Laura-val, hanem Caroline-nal. Ugyan még csak két kislányom van, de a harmadikat várom éppen, és az én férjem is simán felépítene egy házat a saját két kezével, ha arról lenne szó. Olvasás közben sokszor kívántam magunknak hasonló életet, mert bár iszonyatos munkával jár, de rengeteg gyönyörűség rejlik benne. Mennyire más, hogy manapság kiakadunk, ha valakit nem tudunk rögtön elérni, ezzel szemben Caroline, megkéri Charlest, mikor a 2 napi útra lévő városba megy ősszel, mindenképpen írjon, a wisconsini rokonoknak, hogy télre megkapják, és így tavaszra választ is remélhetnek.

Ezenkívül sokszor jut eszembe, és jót szórakozom rajta, mikor eszünk a gyerekekkel, hogy az Ingalls-lányok tudják, az asztalnál a gyereket látni jó, hallani nem. 😀

Nem tudom, mikor fogom folytatni a sorozat olvasását, de szeretném. Sajnos a közeli könyvtárakban nem elérhető, és elképzelhető, ha meg akarnám vásárolni, ismét megkapnám a „hány olvasatlan könyved is van?”, a könyvmolyok által jól ismert mondatot. De, ami késik, nem múlik.

Ajánlom minden A farm, ahol élünk kedvelőnek, de azt hiszem, a Váratlan utazás rajongóknak is tetszeni fog.

Egy hozzászólás

Leave a Reply

%d bloggers like this: