Hemingway Pt. 1

(Cselekményleírást tartalmaz!)

Úgy érzem, kemény fába vágom a fejszém ezzel a poszttal. Az öreg halász és a tengerről, talán már mindenki elmondott mindent. Főleg, hogy a 21. Század kiadó gondozásában megjelenő Hemingway-életmű első darabja, ebben az új, csodaszép kiadásban, cunamiként söpör végig Instagramon, Facebookon, és a gombamód szaporodó könyvklubokon. 

Mindig is úgy gondoltam, hogy személyesebb lesz a blogom hangvétele, és azon lesz a hangsúly mi történt köztem és a könyv között. Ezért kérdem én, számít-e, hogy mindenki elmondott már mindent róla? Illetve elmondhatta-e bárki azt, ami köztünk történt?  

Első találkozásom volt, ezzel a meglehetősen megosztó íróval, Hemingway-jel. Már régóta terveztem a randevút, egy – kiadástól függően – 100 +/- 10 oldalas regényért nem bánhatok meg pár órát az életemből, akkor sem, ha végül nem fordul komolyra a kapcsolat. Mert persze ez is benne volt a pakliban. 

Sosem szoktam azon gondolkozni, “mit gondolhatott a költő”, és ahogy elolvastam Hancz Petra írását (https://petrahancz.com/2020/07/27/tenyleg-hemingway-ars-poeticaja-az-oreg-halasz-es-a-tenger/) lehet, nem is baj. Viszont az öreg halászból annyira áradnak a metaforák, hogy ha Hemingway nem is átvitt értelemben írta, vagy legalábbis nem kifacsart módon, mindenki találhat magának értelmezést. Annyi minden benne van ebben a rövidke műben, amit szanaszét lehet szedni, megmagyarázni, elemezni. Santiago és a fiú kapcsolata, a tengerrel, a természettel szembeni tisztelet, az idős mesterek megbecsülése, a magány megélése, harc, győzelem, a vereség emelt fejjel viselése. 

Mit is jelentett nekem? Az én hasonlatom nem hibátlan, nem lehet annyira szépen ráhúzni a történetre, de nyilván Édesapám állapota miatt nem véletlen, hogy ez jutott eszembe. Számomra olyan volt, mint mikor egy idős ember valamiféle betegséggel küzd, vagy csak magával az öregedéssel járó mindennapi problémákkal. Magányában a tengeren érzi, hogy milyen jó lenne, ha nem maradt volna egyedül. Santiago a nagyszülő, a fiú az unoka, akit a szülei – a hálátlan gyermekek – eltiltanak nagyapjától, a cápák, mint az örökségen marakodó utódok, és a végén a konklúzió, figyeljünk a tapasztalt, nagytudású öregekre, mert megtanulhatjuk tőlük, hogyan kell túlélni. 

Bevallom, azért nem volt teljesen vakrandi, mert évekkel ezelőtt láttam a filmadaptációt, Anthony Quinn-nel, aki fantasztikus Santiago volt. A könyv olvasása közben, végig őt láttam a szemem előtt és ez egy még magasabb dimenzióba repítette az olvasás élményét. Santiagoval voltam a harcban a hallal, fellélegeztem, mikor sikerült kifognia, és kétségbeesve fogadtam minden újabb és újabb cápatámadást.  

Az öreg halász és a tengerrel Hemingway megfogott, és nagyon kíváncsi vagyok a többi írására is, hogy kiderüljön, kialakulhat-e köztünk hosszútávú kapcsolat. Túl sokáig nem fogok várni a következő találkozással, mivel a 21.századnál már az életmű második darabja is megjelent, a Búcsú a fegyverektől.  

Cím: Az öreg halász és a tenger
Szerző: Ernest Hemingway
Kiadó: 21.Század kiadó
Borító: keménytáblás
Oldalszám: 110
Értékelés: 5/5
Fülszöveg: A kubai halász már jó ideje nem járt szerencsével, amikor találkozik egy óriási marlinnal. Hosszú és szenvedéssel teli csatát vívnak, messze kisodródva az öböl vízére.
Hemingway egyszerű nyelven, nagy láttató erővel jeleníti meg a veszteség és diadal történetét, mellyel élete legnagyobb kritikai sikerét aratta. Időtálló művét Ottlik Géza klasszikussá vált fordításában adjuk ki, a szerzői sorozat első köteteként.

Leave a Reply

%d bloggers like this: