Mikor tavaly megláttam, hogy megjelenik Philip G. Zimbardo önéletrajza, rögtön éreztem, hogy kell. Nagyon hálás vagyok, az Open books kiadónak, hogy kaphattam tőlük egy példányt a könyvből. Aztán jött a szokásos húzás halasztgatás, ami ilyenkor szokott. 

Azt hiszem, sok olvasó ember, aki Szabados Ági kihívásával kapott (újra) lendületet nagy mennyiségű könyvek fogyasztására, jut el oda, hogy már nem feltétlenül tart a Niokkal minden hónapban. Őszintén nem is voltam túl izgatott a januári témától – pszichológiával kapcsolatos könyv. 

2022-ben havi két könyv a terv, ezt a 3 gyerek mellett is tudom teljesíteni úgy, hogy nem lesz hiányérzetem, viszont a január olyan jól sikerült, hogy mikor végeztem, minden betervezett olvasmánnyal, még mindig sok volt hátra a hónapból. Egy életem egy halálom, legyen a Zimbardo könyv, két legyet ütök egy csapásra, a könyv sem porosodik hálátlanul a polcon és még a Niokot is kipipálom. 

Mr. Z-vel régre nyúlik vissza a kapcsolatom, ha regényt írnék belőle a címe az lenne: Hogy nem készült el a szakdolgozatom Zimbardo időperspektívájából avagy, hogy nem lett diplomám pszichológiából. Ha jól rémlik 8 éve vettem meg azt a HVG Pszichológia újságot, amiben volt egy interjú vele ebben a témában és nem sokkal később a férjemtől kaptam meg ajándékba az Időparadoxon könyvet.

Sok minden ismétlés volt ebben az életrajzban számomra, mert az Időparadoxonban Z kitér a gyermekkorára és mesél a saját időhöz való viszonyáról. Ennek ellenére soha ilyen részletességgel nem olvastam még a híres, hírhedt Stanford-i börtönkísérletről, olyan flowban voltam annál a résznél, mintha egyáltalán nem ismertem volna a történetet.

Felvetődik a kérdés, hogy az elmúlt évtizedben előbukkanó cáfolóknak hiszünk vagy Zimbardonak a témát illetően. Mi van a kezünkben? Két egymásnak ellentmondó állítás. Mert természetesen a professzor az életrajz függelékében részletesen kitér a kérdéses pontokra és elmeséli, melyik vád miért nem valós.

Mivel nem voltunk ott, a saját döntésünk, hogy kinek hiszünk. A kritikusok állítják, hogy Zimbardo és a kutatásban résztvevők manipulálták a kísérletet, Zimbardo állítja, hogy ez rágalom. Csak rajtunk áll melyik oldalt támogatjuk.

Én a prof mellé állok, mert úgy gondolom, fantasztikus, amit egész élete alatt letett az asztalra. A börtönkísérlet minimális része az életművének. Egy végtelenül motiváló, inspiráló személyiségnek tartom, a pszichológia kimagasló szakembere.

Ajánlom mindazoknak ezt a könyvet, aki szerették Michelle Obama; Így lettem írását, és érdeklődnek a pszichológia iránt, mert nekik biztos kellemes perceket fog okozni.

https://www.openbooks.hu/konyvek/eletem