Uncategorized

  • A kaidzsú állatvédő társaság

    Amikor az Agave kiadónál megjelenik egy új könyv 95%, hogy meg akarom szerezni. Nagyjából 40%-ukat szoktam valóban el is olvasni. Na jó dunsztom nincs, hány %, csak a hasamra ütöttem. A lényeg, hogy ha mindent magamévá tennék és el is olvasnám, ami náluk megjelenik, lehet csak az Agavétól kerülne könyv a kezembe egész évben. Már most tudom, hogy májusban is lesz, illetve van tőlük regény a tíbíár listán. Az utóbbi félévben sikerült egy kicsi megint több sci-fit olvasnom és ismét rájöttem, meglehetősen szeretem a műfajt. John Scalzi pedig a műfaj egyik húzó neve. Terveim közt szerepel elolvasni tőle a Vének háborúja sorozatot, ehhez viszont szerettem volna letesztelni. Úgy gondoltam, a…

  • Tajtékos napok

    Rögtön a lényegre térek. Szerintem a Tajtékos napok nem a mágikus realizmus stílusirányzat képviselője, pedig a molyon ez a címke is szerepel, többek közt az abszurd mellett, ami sokkal inkább igaz rá. Tudom, tök uncsi, hogy mindig csak az „mr”-ről beszélek, de mit csináljak, ha egyszer a szívem csücske. Véleményem szerint a mágikus realizmusban nem szabad túlsúlyba kerülnie a csodának mert akkor reális mágiának kellene hívni. A Tajtékos napokban pedig szinte nincsen semmi reális. Nagy részt szürreális dolgok történnek szürreális környezetben. Persze nem a műfaj-, vagy stílusskatulyától lesz valami jó vagy sem, de aki először találkozik egy hibásan elhelyezett címke miatt, valamivel, amiről azt hiszi, hogy az de mégsem, és…

  • Finlay Donovan ölni tudna

    „Közismert tény, hogy reggel fél kilenckor általában a legtöbb anya már ölni tudna.” Most, mikor e sorokat gépelem, vasárnap 6:59 van és én 5:20 óta ébren vagyok, mert a drágalátos középső csemetém már akkor úgy döntött bemászik mellém és még ott szundikál, miközben teljes hajkoronáját az arcomba, csontos kis könyökét a bordáim közé, térdét felhúzva pedig a hasamba nyomja. Ez egy teljesen átlagos reggel a kisgyermekes házaknál, sokan tudják miről beszélek. Na most, 5:20-tól 8:30-ig több mint 3 óra eltelik, ami alatt valószínűleg cirka 100-szor hallom az otthoni hívójelem: „anya”. Ezekután csoda-e, ha Elle Cosimano könyvének első mondata teljességgel helytálló? Az Instagramom szerint már egy hónapja azon morfondíroztam, hogy elolvassam-e…

  • TTT avagy hogy választottam olyan közös könyvet, amit senki nem olvasott végig, még én sem

    Olvastál már olyan könyvet, ami igazán nem szól semmiről? Ami sokkal inkább egy életérzés, mint sem egy történet? A Trükkös tigristrió pont egy ilyen darab. Azért nem olvastam végig mert rossz? Nem. Azért, mert kutya nehéz és sajnos az élet is úgy hozta, hogy végül nem voltam olyan állapotban, amit ez az írás megkíván. Már decemberben eldöntöttem, hogy ha februárban a könyvklubban rám kerül a sor, hogy eldönthessem, mit is olvassunk el közösen, akkor Guillermo Cabrera Infante művét fogom választani. Persze ahogy közeledett, úgy kezdtem elbizonytalanodni, és azt gondoltam inkább legyen a…. Majd májusban kiderül. Végül kitartottam, és február elsején bele is vágtam. Az első 70 oldalnál csak néztem, hogy…

  • Dharma

    Az előző bejegyzésben szereplő Zimbardo életrajzhoz hasonlóan a Dharma is a múlt évből csúszott át. Pedig azt hittem, megjelenéskor rögtön kezembe veszem, miután Szabados Ági Szűcs Péter polcát mustrálta a Mutasd a polcod széria egyik részében. Akkor annyit tudtunk meg, hogy hamarosan megjelenik Péter első könyve. Nagyon kíváncsi lettem, mert azt a nagyon hibás következtetést vontam le magamban, hogy mivel Péter is olyan nagy rajongója a Dél-amerikai irodalomnak, mint én, ezért biztos fantasztikus lesz a könyv is. Persze rájöttem, hogy ez egyáltalán nem következik egyenesen, valószínű tudat alatt ezért is kezdtem tolni magam előtt a regény olvasását. Féltem, nem akartam csalódni. Megjelenés után érkeztek sorra a vélemények, amik meglehetősen megosztónak…

  • Csaló vagy zseni?

    Mikor tavaly megláttam, hogy megjelenik Philip G. Zimbardo önéletrajza, rögtön éreztem, hogy kell. Nagyon hálás vagyok, az Open books kiadónak, hogy kaphattam tőlük egy példányt a könyvből. Aztán jött a szokásos húzás halasztgatás, ami ilyenkor szokott.  Azt hiszem, sok olvasó ember, aki Szabados Ági kihívásával kapott (újra) lendületet nagy mennyiségű könyvek fogyasztására, jut el oda, hogy már nem feltétlenül tart a Niokkal minden hónapban. Őszintén nem is voltam túl izgatott a januári témától – pszichológiával kapcsolatos könyv.  2022-ben havi két könyv a terv, ezt a 3 gyerek mellett is tudom teljesíteni úgy, hogy nem lesz hiányérzetem, viszont a január olyan jól sikerült, hogy mikor végeztem, minden betervezett olvasmánnyal, még mindig…

  • Amivel megszerettem Agatha Christie-t

    Azt hiszem, sokan kezdik az Agatha Christie-életmű megismerését a Tíz kicsi négerrel, pontosabban, mióta ezt a történetet is elérte a túltolt PC-ség a Mert többen nincsenekkel. Legalább ez egy jó cím. Én is így cselekedtem anno és vártam a revelációt, „igen, Agatha Christie a műfaj koronázatlan királynője”, de sajnos ez elmaradt és igencsak csalódott voltam miután befejeztem a regényt. Biztos túlzott elvárásaim voltak, vagy rosszkor vettem kézbe vagy valami ilyenkor szokásos indok, mert azért nem hiszem, hogy a regény lenne rossz, ha ennyien… hogy is van a legyekkel??? Bocsánat, csak gonoszkodom. 😊 Szimplán azt gondolom, hogy nekem ennél magasabban van az ingerküszöböm és mivel ez is jujj de félelmetesnek meg…

  • Noruwei no mori

    2021 ősze óta, sőt lehet már korábban, tudtam, hogy Murakami Harukival fogom nyitni 2022-t. Még pedig a Norvég erdővel. Nem, mégsem. Egyáltalán nem emlékszem, hogy a Norvég erdő és a Sötétedés után közül melyiket választottam, és ez csak most, hogy végeztem a Norvég erdővel merült fel bennem, hogy igazából én a Sötétedés utánt szerettem volna. Na mindegy. Igazából nem mindegy, mert lehet, hogy nem egy ennyire letargikus olvasmánnyal kellett volna az évet nyitni, és bár tartottam tőle, hogy az első Murakami regény után majd az összeset meg akarom szerezni rögtön, ez nem következett be, talán pont azért, mert nem jókor olvastam. Most úgy tűnik, mintha nem tetszett volna. Pedig de.…

  • Murakami 0 ft-ból

    Kivételesen nem olvasási élményemről fogok írni, hanem arról, hogyan lett sok-sok könyvem nagyjából nulla forintból (ha a benzin pénzt nem számoljuk.) Október 15-én láttam meg az alábbi képet egy Facebook Marketplace hirdetésben. A leírás szerint két láda könyv ingyenesen elvihető. Mivel a kupac tetején ott díszelgett Merle-től A mesterségem a halál, rögtön írtam a hirdetőnek. Ha jól emlékszem nagyjából egy órája volt fent, de már nem az első jelentkező voltam, így azt az ígértet kaptam, ha nem mennek érte akkor másnap az enyém lehet. Spoilerveszély: nem mentek érte. Véleményem szerint már egy értékelhető könyvért megéri elhozni egy nagyobb adagot, akkor is, ha a többi szemét, de mindig több jó van…

  • Nem kell mindent érteni

    Címszavakban, hogy hogyan is került az Egy nő Esterházy Pétertől a kezembe. Szülői gyűjtemény, meg kellene ismerni, Ott Anna, #olvassesterházyt, második állomás: Egy nő, az megvan, bingo! Mindig is vallottam, hogy nem kell mindent érteni, és ezt egy olyan anyával a hátam mögött, aki meg mindent érteni akar, túlontúl is. Miért nem lehet néha valami csak úgy?! Igen, sokszor éreztem, az Egy nő olvasása közben, hogy én kevés vagyok Esterházyhoz, de ahogy haladtam, egyre inkább érlelődött bennem, hogy ezt Flowban kell olvasni. Volt rengeteg WTF élmény, kusza összefüggések, amiknél néha már-már azt hittem, hogy látom a fényt az alagút végén, és ez a nő, az a nő. De nem. Ő…