• Igaz történet alapján

    Tavaly júniusban érkezett hozzám Colson Whitehead Pulitzer-díjas írása, A Nickel-fiúk, a 21. Század Kiadó jóvoltából. Egészen pontosan 2020.június 5-én, 11 nappal George Floyd halála után. Akkor nagyon aktuális lett volna elolvasni és feldolgozni a témát, de nem bánom, hogy ez nem történt meg, mert lehet, teljesen más érzetekkel olvastam volna. Így kicsit tisztább lappal indultam, most nem folyik a csapból is a Black Lives Matter mozgalom. Szeretnék pár szót szentelni erre az egyszerű letisztult, mégis gyönyörű kiadásra. Figyelemfelkeltő, matt védőborító (aki részt vesz a NIOK-ban, attól kérdezem, elfogadható piros borítós könyvnek?), alatta pedig, szerintem végtelenül frappánsan, egy fekete keménykötésű könyv. Ahogy nézem Colson Whitehead másik magyarul is megjelent írása, A…

  • Joey nem a Kisasszonyokat olvassa

    Februárban megjelenik a Manó könyvek gondozásában, Louisa May Alcott, Fiatalurak című könyve, ami a harmadik része a Kisasszonyok sorozatnak. Azt hiszem, 2020-ban sokan szerettünk bele a Kisasszonyok gyönyörű új borítójába, és éreztük azt, hogy muszáj, hogy felkerüljön a polcunkra, hogy díszítse azt. Én júniusban szereztem be a sajátomat, természetesen ezt is a KMKF csoport miatt, vagy legalábbis könnyű erre fogni :D. Azon ritka regények egyike volt, amit rögtön el is olvastam, mert hát lássuk be, a legtöbb frissen vásárolt könyv a polcra kerül, hosszú ideig érintetlenül, mert a fő motiváció a beszerzésre a birtoklás. Ezt jól mutatja, hogy a Jó feleségeket tavaly augusztusban vettem meg, de csak most jutottam el…

  • A nagyon hosszú című Barker könyv

    A moly.hu oldalán 8 hónappal ezelőtt megjelent egy „karc”, miszerint az Agave Könyvek közzétette 2020 második félévére tervezett megjelenéseit. Ez állt benne számos egyéb mellett: „Ugyancsak hosszú időre be lehet kuckózni majd a hideg napokra J.D. Barker új regényével, ami egy természetfeletti thriller, a szerző saját elmondása szerint Stephen King előtt is szeretne tisztelegni vele, és van egy nagyon minimális 1980-as évek popkulturális/Stranger Thingses áthallása is. Egyelőre még gondolkodunk, hogy a She Has A Broken Thing Where Her Heart Should Be eredeti címet hogyan magyarítsuk, szeptemberig kitaláljuk.” Megdobbant a szívem. A tavalyi év egyik nagy felfedezettje számomra J.D. Barker és a 4MGY, azaz a Negyedik majom trilógia. Azóta is bánom, hogy nem írtam meg…

  • Hárri Húlá

    Így kell ejteni sokak kedvenc norvég nyomozójának, Harry Hole-nak a nevét. Legalább is az internet szerint. (A bejegyzés még 2020 decemberében készült, fotók hiányában viszont csak most teszem közzé.) A megjelenésekhez képest elég későn jutottam el a skandináv krimik egyik ikonikus (hogy utálom ezt a szót) írójához, Jo Nesbø könyveihez. A Harry Hole-sorozat első kötete, ha jól tudom 2012-ben jelent meg magyarul (eredeti megjelenés: 1997) Denevérember címmel. Habár a kedvenc könyves csoportomban nem ez, hanem a Hóember volt a novemberi olvasmány, én, az enyhe OCD-m (nagyon enyhe, amúgy irtó rendetlen vagyok) miatt, nem tudtam a hetedik résszel belekezdeni a sorozatba, így, annak ellenére, hogy a moly.hu-n nem túl erős 78%-os…

  • Készült Laura Ingalls Wilder folytatásos regénye alapján

    Kedves olvasó, Te, aki most erre a posztra kattintottál, úgy gondolom, nagy eséllyel hallottad a címadó mondatot számtalanszor, miközben egyik kedvenc sorozatodat nézted kis gyerekként. A farm, ahol élünk egy olyan korszakba repít, amit sokan szeretünk. Kislányként könnyen tudtam azonosulni a barna hajú, copfos, kicsit nyuszi fogú, sokszor bajba keveredő Laurával. Hasonló barna hajú, copfos, kicsit nyuszi fogú (god bless dö fogszabályzó) voltam én is, csak kevésbé bajkeverő. Ráadásul, anyukám fiatal korában kiköpött Caroline Ingalls volt. Ezek a dolgok talán, mind közrejátszottak abban, hogy a két hónapos olvasói válságomból, a kilenc részes sorozat, első két kötete húzott ki. Nézzük is őket közelebbről… Leírásom itt-ott részletesebb lesz, és bár nem valami…

  • Hemingway Pt. 1

    (Cselekményleírást tartalmaz!) Úgy érzem, kemény fába vágom a fejszém ezzel a poszttal. Az öreg halász és a tengerről, talán már mindenki elmondott mindent. Főleg, hogy a 21. Század kiadó gondozásában megjelenő Hemingway-életmű első darabja, ebben az új, csodaszép kiadásban, cunamiként söpör végig Instagramon, Facebookon, és a gombamód szaporodó könyvklubokon.  Mindig is úgy gondoltam, hogy személyesebb lesz a blogom hangvétele, és azon lesz a hangsúly mi történt köztem és a könyv között. Ezért kérdem én, számít-e, hogy mindenki elmondott már mindent róla? Illetve elmondhatta-e bárki azt, ami köztünk történt?   Első találkozásom volt, ezzel a meglehetősen megosztó íróval, Hemingway-jel. Már régóta terveztem a randevút, egy – kiadástól függően – 100 +/- 10…

  • A cudar édesanya

    Az első könyvem volt ez, Feldmártól és Bükytől, de biztos, nem az utolsó.  Lehet, hogy ezt inkább végszónak kellett volna.  Mentségemre legyen szólva, mostanában nem alszom valami jól, így lehet, hogy az írással se kellene próbálkoznom. Amúgy se tudok, pláne így. Rövid írás lesz egy rövidke könyvről. Tehát Feldmár András és Büky Dorottya beszélgetnek a mesékről. Őszintén szólva, kicsit másra számítottam, nekem az alcím (beszélgetések a mese erejéről), valami olyat sugallt, hogy most megtudom, milyen hatással van a mese a gyerekekre. Pontosabban, milyen meséket érdemes olvasni, ha ezt és ezt szeretném. Félreértés ne essék, egyáltalán nem csalódtam, a valóságban viszont nyolc népmesét ismerhetünk meg, és erről a nyolc népmeséről beszélget Feldmár…

  • Szakításban voltunk!

    Június 1-jén kinyitottam egy lila könyvet, és ezzel, felültem a nosztalgia érzelmi hullámvasútjára. Én szerettem ezt a könyvet, igen, voltak hibái, mind tartalomban, – amihez olvasnom kellett volna az eredetit, hogy tudjam, már ott elrontották-e – mind szerkesztés szempontjából – „a” helyett „az”, egy-egy betű kimaradt, máshol komplett mondat maradt rosszul megfogalmazva a szövegben. Lehetett érezni, villámtempóban folyt a munka a kiadónál, hogy a Covid ellenére, időben jelenjen meg Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció könyve. Én azt mondom, tudtunk volna várni kicsit, nem kellett volna ennyire kapkodni, de nyilván akkor meg azért hőbörgött volna egy csomó ember, hogy csúszik a megjelenés, illetve mitudomén, kit milyen szerződés kötött.  A férjemnél ez elég…

  • Zab vagy rozs?

    Arra most egyáltalán nem szeretnék kitérni, hogy jó írás-e Salinger műve, és nem lehet tisztem, hogy megállapítsam, jók-e a fordítások, mert az eredetit nem olvastam. Én alapvetően szerettem mindkét verzióban, bár azt az őrületes botrányosságát nem éreztem. Ami az erőssége, hogy szépen, érzékletesen jeleníti meg a kamasz Holden Caulfield, kamasz lelkének káoszát. Basszus mégis kitértem rá? Ez hervasztó. Csak még egy dolog Holdenről, aztán rátérek a lényegre. Imádtam, ahogy ez a 17 éves lázadó, aki torkig van az egész világgal és nagyjából semmit nem szeret (Phoebenek adok igazat), mindig kedvesen beszélt a gyerekekről. Szívet melengető volt számomra. Na, tényleg térjünk a tárgyra. Elolvastam a Zabhegyezőt is és a Rozsban a…

  • A képregényhősök őskora

    Nálam elég gyakori, hogy borító alapján választok könyvet. Ennek a két kötetes, összesen bő 800 oldalas regénynek is a külseje fogott meg először, illetve a felirat rajta; Pulitzer-díjas regény. Azért az jól hangzik nem? Rögtön tudtam, kell ez nekem, és ebben a tervemben támogatott a 21. Század Kiadó, köszönöm nekik. Kicsit beszélnék erről a külsőről. Rendkívül esztétikus matt borítója van, nagy szép vibráló színekkel, így két kötetre bontva, egyenként viszonylag kompakt méretűek, kézbe illőek. Annyira jó ezt a könyvet fogni, kézben tartani, lapozgatni, olvasni. Szóval vonzott, vágytam rá, mindig megcsodáltam a képeket róla, kellett, el akartam olvasni. Aztán megérkezett és kapott egy kötelező jelleget, mert hát ugye írni kellene róla,…