(Az poszt cselekményleírást tartalmaz, de jeleztem, és csak kijelölve látható)
A legújabb magyarul megjelent J.D. Barker regénynek nem olyan hosszú az eredeti címe, mint a Szíve helyén sötétségnek, viszont ismét szeretném megdicsérni a magyar fordítást, mert bár értem a The coast to coast murders miértjét a történet ismeretében, sokkal találóbb lett a Madártollas gyilkosságok.
A borítóról túl sok dolgot nem tudok mondani. Piros. Nagyon piros.
Amiről most írni szeretnék, hogy miért lehet ez a legrosszabb értékelésű regénye Barkernek (moly.hu-n). Mert nem egyedül írta. Köszönöm a figyelmet!
Neeem, nem. Csak viccelek, soha nem olvastam még a szerzőtárstól, James Pattersontól, így nem is tudom minősíteni, főleg, hogy sejtésem sincs melyik részt melyikük írta, így ez biztos nem lehet probléma.
Komolyra fordítva a szót mikor a férjem elolvasta a legújabb MGY-t (M-adártollas GY-ilkosságok, ééérteeed 😉) annyit mondott, meh. Megkérdeztem, ez 5-ből hány csillagot jelent, azt mondta, 3,5. Itt jegyezném meg, hogy a regény második felét egy nap alatt fejezte be. Én molyon 4,5 csillagot adtam rá, de ott is láttam, többen lepontozták, és csalódott véleményt fogalmaztak meg.
A férjem álláspontja az volt, hogy ha 5 csillag életed könyve, akkor ez a történet nem lehet csak fél csillaggal rosszabb. Én viszont magához képest pontoztam, és élveztem, minden gyengeségével együtt. Ebből a szemlélet különbségből kiindulva instasztoriban (@spoilerveszely) megkérdeztem, ki hogyan értékeli az adott olvasmányát.
A szavazás eredménye szerint többség nem hasonlítgat máshoz, a könyvet magához képest pontozza, de tanulságosabbak voltak azok az üzenetek, amiket privátban kaptam a kérdésemre. Ezek összefoglalva az alábbiak voltak:
- Műfajokat nem igazán lehet vagy érdemes egymással összehasonlítani.
- Ha valaki hezitál egy fél ponton, akkor segítségül hívhat egy már korábban olvasott könyvet, és akkor ahhoz viszonyítva születik meg a végső pontszám.
- Egy író alkotásait össze lehet vetni, és így az életmű a mérvadó.
Ez a harmadik vélemény volt az, ami miatt elfogadtam végül a Zuram megítélését. Mert valóban elképzelhető, hogy eddig ez a Barker könyv gyengébb volt, mint a többi, amit olvastam – már csak a Dracul van a várólistán, így viszonylag képben vagyok – de, akinek ez lesz az első tőle, imádni fogja. Na jó így belegondolva, ez nekem jobban tetszett, mint a Szíve helyén sötétség, ami szintén egy nagyon jó belépő a Barker univerzumba.
De kérdem én, be lehet-e falni egy nem túl jó könyvet ilyen tempóban, mint ahogy a Madártollas gyilkosságok eteti magát. Megismételném a férjem egy nap alatt, sőt kevesebb mint egy nap alatt fejezte be a második felét, ami kb. 250 oldal (3 gyerek mellett – kevesebb gyerek mellett is 250 oldal természetesen).
A regény erőssége, hogy hozza a megszokott Barker jegyeket. Gyors, pörgős, végig fenntartja az érdeklődést, és a feszültséget. Letehetetlen, amin nem segítenek a rövid fejezetek (csak még egyet). Rögtön magával rántott az első oldalon, már az első mondattal: „Hol leszel, amikor véget ér az életed?”. Vagy ez csak nekem ütős?
A gyengesége, hogy hozza a megszokott Barker jegyeket. SPOILERVESZÉLY
Gyerek szeme láttára meggyilkolt szülők, árvaházban nevelkedés, rendőrségbe beépült tégla, kísérletezés gyerekekkel.
SPOILER vége
Sajnos ezeket már mind mind olvastam akár a 4MGY trilógiában, akár a Szíve helyén sötétségben. Az én szerencsétlenségem, hogy elsőnek a négy majommal kezdtem, amit elképzelhető, hogy nem tud, vagy nem is lehet felül múlni. Annak, aki még soha nem olvasott J.D. Barkertől, a következő sorrendet ajánlom
- Szíve helyén sötétség
- A madártollas gyilkosságok
- A 4MGY trilógia
A rajongásom nem múlik, nem csökken az író irányába. Nagyon szeretném a közeljövőben a Dracult is elolvasni, és ha megjelenik új könyve, én biztos az elsők között fogom elolvasni.
Köszönöm az Agave kiadónak a recenziós példányt, és, hogy ismét elhozták nekünk a magyar verziót!