A moly.hu oldalán 8 hónappal ezelőtt megjelent egy „karc”, miszerint az Agave Könyvek közzétette 2020 második félévére tervezett megjelenéseit.
Ez állt benne számos egyéb mellett:
„Ugyancsak hosszú időre be lehet kuckózni majd a hideg napokra J.D. Barker új regényével, ami egy természetfeletti thriller, a szerző saját elmondása szerint Stephen King előtt is szeretne tisztelegni vele, és van egy nagyon minimális 1980-as évek popkulturális/Stranger Thingses áthallása is. Egyelőre még gondolkodunk, hogy a She Has A Broken Thing Where Her Heart Should Be eredeti címet hogyan magyarítsuk, szeptemberig kitaláljuk.”
Megdobbant a szívem. A tavalyi év egyik nagy felfedezettje számomra J.D. Barker és a 4MGY, azaz a Negyedik majom trilógia. Azóta is bánom, hogy nem írtam meg belőle azt a rendkívül spoilerrel telített kibeszélő posztot, amit szerettem volna, és ami végül megadta a blogom alapköveinek ötletét. (A férjem az elmúlt napokban szóvá is tette, hogy túlon túl spoilermentesek az írásaim.) 2020-ban a kedvenc könyvem egyértelműen a trilógia második része volt, Az ötödik áldozat, így nem meglepő, hogy egy új Barker könyv reménye igencsak lázba hozott.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerül az eredeti címet (She Has A Broken Thing Where Her Heart Should Be) lefordítani úgy, hogy ne menjen el tőle rögtön az ember kedve. Azt hiszem, mindannyian találkoztunk már olyan magyarított filmcímmel, amitől a hátunkon felállt a szőr. Azt kell mondjam, a Szíve helyén sötétség jó fordítás lett, legalábbis nekem első perctől kezdve tetszett.
December elején kaptam meg a könyvet, és sajnos már akkor éreztem, hogy ebből 2021-es olvasás lesz. Kicsit meg is ijedtem a laza 720 oldaltól, pedig, ha tudtam volna… Nem szoktam kritikákat olvasni, max. utólag, de annyit én is leszűrtem, hogy ez más lesz, ne egy újabb 4MGY-t várjak, ami nyilván nem is baj. Emiatt, a lehető legnyitottabban álltam a történethez, szerencsére ez az egyik erősségem, hogy tudok tiszta lappal indulni.
Szeretnék egy mondat erejéig kitérni a könyv fizikai tulajdonságaira. Már említettem, hogy egy fél tégla a maga 720 oldalával, valamint sokszor komfortosabbnak érzem a Kindle-t olvasni – nem kapok ínhüvelygyulladást például – de én még soha ilyen kényelmesen olvasható fél téglával nem találkoztam. Nyilván GYES-en lévő naplopóként, itthon olvastam és nem hurcoltam magammal, de akkor is, kifejezetten jó élmény volt. Kettő lett, maradhat?
És akkor jöjjön a belbecs: Az elején pontosan ez a Stranger Things utánérzés jutott nekem is eszembe, amit az Agave említ, pedig egyáltalán nem emlékeztem a posztra, így most ezen jót mosolyogtam. Illetve nem tudom, hányan ismerik az Elfen Lied című animét, ami ugyan sokkal brutálisabb de sok párhuzamot lehet találni a Szíve helyén-nel.
A történet nagyon pörög, visz magával, egy percig nem untam, a szereplők is jól működnek. Szerettem a pozitív és a negatív karaktereket. Mert ugye David Pickfors gyönyörű férfi. Sokkal jobban haladtam vele, mint vártam, sok helyen vannak nagyon rövid fejezetek, így a „nacsakmégeztazegyet” szindróma könnyen beáll. Ez egy jó könyv. DE…
Lehet, mégsem tudtam elvonatkoztatni a Negyedik majomtól?
Miután végeztem, elkezdtem értékeléseket, illetve kritikákat olvasni. Sok-sok molyos, öt csillagos vélemény volt teljesen lenyűgözve, hogy micsoda komplex sztorit rakott össze már megint ez a pasi. Kerestem, kutattam, kezdtem úgy érezni, bennem van a hiba. Mert nekem nem volt egyetlen egyszer sem a „naneeee”, vagy az „aztaku…” vagy a „b…meg” érzés. Nagyjából két dolgon lepődtem meg egy kicsit.
Spoiler
Azon, hogy Dunk is félig „mutáns” gyerek, illetve nem számítottam Brier halálára.
Spoiler
Igen, hosszú a történet. Igen, évtizedeket ölel át. Nem, nem tudnék ilyet írni. De lineáris és számomra kiszámítható, főleg az, ahogy a szerelmesek problémája megoldódott. Hmm, vajon ez spoilernek számít?
Végül Linda bejegyzése ( https://www.kitabu.hu/menu/mindenizu-drazse/258-j-d-barker-szive-helyen-sotetseg ) nyugtatott meg, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. Szerintem sem thriller a történet műfaja. Az is igaz, hogy Barker nem ígért mást. A könyv végén lévő szerzői jegyzetben írja, a sötét 4MGY után könnyedebbet kellett írnia, és ez az lett.
Továbbra is állítom, a Szíve helyén sötétség egy jó könyv és ezt nem azért írom, mert ez egy recenzió, és jujj, nem merek mást mondani. Nem hiszem, hogy olyan könnyű lett volna elolvasni egy ekkora terjedelmű alkotást, ha nem tetszett volna. Szintén plusz pont, hogy Barker tud más műfajban is alkotni, nem csak az én beteg lelkemnek oly kedves pszicho thrillerben. Egy biztos, ha új könyve jön, én az elsők között fogom elolvasni.
Köszönöm Agave a lehetőséget, és a jó fordítást!
Ui.: Akinek van egy felesleges Szép remények kötete Dickenstől, az ne tartsa magában!
Cím: Szíve helyén sötétség Szerző: J.D. Barker Kiadó: Agave könyvek Borító: Puhatáblás ragasztott Oldalszám: 720 Értékelés: 4,5/5 Fülszöveg:„Jack Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik. Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára. Egy kisfiú, akit mindenki csak „D" alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni. A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással. A Szíve helyén sötétség mesteri alkotás, hamisítatlan Barker. Stílusa a korai Stephen Kinget és Dean R. Koontz-t idézi. Felejthetetlen történet, ami bekúszik az ember bőre alá, és késő éjszakáig olvastatja magát.”
