• A kaidzsú állatvédő társaság

    Amikor az Agave kiadónál megjelenik egy új könyv 95%, hogy meg akarom szerezni. Nagyjából 40%-ukat szoktam valóban el is olvasni. Na jó dunsztom nincs, hány %, csak a hasamra ütöttem. A lényeg, hogy ha mindent magamévá tennék és el is olvasnám, ami náluk megjelenik, lehet csak az Agavétól kerülne könyv a kezembe egész évben. Már most tudom, hogy májusban is lesz, illetve van tőlük regény a tíbíár listán. Az utóbbi félévben sikerült egy kicsi megint több sci-fit olvasnom és ismét rájöttem, meglehetősen szeretem a műfajt. John Scalzi pedig a műfaj egyik húzó neve. Terveim közt szerepel elolvasni tőle a Vének háborúja sorozatot, ehhez viszont szerettem volna letesztelni. Úgy gondoltam, a…

  • Tajtékos napok

    Rögtön a lényegre térek. Szerintem a Tajtékos napok nem a mágikus realizmus stílusirányzat képviselője, pedig a molyon ez a címke is szerepel, többek közt az abszurd mellett, ami sokkal inkább igaz rá. Tudom, tök uncsi, hogy mindig csak az „mr”-ről beszélek, de mit csináljak, ha egyszer a szívem csücske. Véleményem szerint a mágikus realizmusban nem szabad túlsúlyba kerülnie a csodának mert akkor reális mágiának kellene hívni. A Tajtékos napokban pedig szinte nincsen semmi reális. Nagy részt szürreális dolgok történnek szürreális környezetben. Persze nem a műfaj-, vagy stílusskatulyától lesz valami jó vagy sem, de aki először találkozik egy hibásan elhelyezett címke miatt, valamivel, amiről azt hiszi, hogy az de mégsem, és…

  • Finlay Donovan ölni tudna

    „Közismert tény, hogy reggel fél kilenckor általában a legtöbb anya már ölni tudna.” Most, mikor e sorokat gépelem, vasárnap 6:59 van és én 5:20 óta ébren vagyok, mert a drágalátos középső csemetém már akkor úgy döntött bemászik mellém és még ott szundikál, miközben teljes hajkoronáját az arcomba, csontos kis könyökét a bordáim közé, térdét felhúzva pedig a hasamba nyomja. Ez egy teljesen átlagos reggel a kisgyermekes házaknál, sokan tudják miről beszélek. Na most, 5:20-tól 8:30-ig több mint 3 óra eltelik, ami alatt valószínűleg cirka 100-szor hallom az otthoni hívójelem: „anya”. Ezekután csoda-e, ha Elle Cosimano könyvének első mondata teljességgel helytálló? Az Instagramom szerint már egy hónapja azon morfondíroztam, hogy elolvassam-e…