• Amivel megszerettem Agatha Christie-t

    Azt hiszem, sokan kezdik az Agatha Christie-életmű megismerését a Tíz kicsi négerrel, pontosabban, mióta ezt a történetet is elérte a túltolt PC-ség a Mert többen nincsenekkel. Legalább ez egy jó cím. Én is így cselekedtem anno és vártam a revelációt, „igen, Agatha Christie a műfaj koronázatlan királynője”, de sajnos ez elmaradt és igencsak csalódott voltam miután befejeztem a regényt. Biztos túlzott elvárásaim voltak, vagy rosszkor vettem kézbe vagy valami ilyenkor szokásos indok, mert azért nem hiszem, hogy a regény lenne rossz, ha ennyien… hogy is van a legyekkel??? Bocsánat, csak gonoszkodom. 😊 Szimplán azt gondolom, hogy nekem ennél magasabban van az ingerküszöböm és mivel ez is jujj de félelmetesnek meg…

  • Noruwei no mori

    2021 ősze óta, sőt lehet már korábban, tudtam, hogy Murakami Harukival fogom nyitni 2022-t. Még pedig a Norvég erdővel. Nem, mégsem. Egyáltalán nem emlékszem, hogy a Norvég erdő és a Sötétedés után közül melyiket választottam, és ez csak most, hogy végeztem a Norvég erdővel merült fel bennem, hogy igazából én a Sötétedés utánt szerettem volna. Na mindegy. Igazából nem mindegy, mert lehet, hogy nem egy ennyire letargikus olvasmánnyal kellett volna az évet nyitni, és bár tartottam tőle, hogy az első Murakami regény után majd az összeset meg akarom szerezni rögtön, ez nem következett be, talán pont azért, mert nem jókor olvastam. Most úgy tűnik, mintha nem tetszett volna. Pedig de.…

  • Murakami 0 ft-ból

    Kivételesen nem olvasási élményemről fogok írni, hanem arról, hogyan lett sok-sok könyvem nagyjából nulla forintból (ha a benzin pénzt nem számoljuk.) Október 15-én láttam meg az alábbi képet egy Facebook Marketplace hirdetésben. A leírás szerint két láda könyv ingyenesen elvihető. Mivel a kupac tetején ott díszelgett Merle-től A mesterségem a halál, rögtön írtam a hirdetőnek. Ha jól emlékszem nagyjából egy órája volt fent, de már nem az első jelentkező voltam, így azt az ígértet kaptam, ha nem mennek érte akkor másnap az enyém lehet. Spoilerveszély: nem mentek érte. Véleményem szerint már egy értékelhető könyvért megéri elhozni egy nagyobb adagot, akkor is, ha a többi szemét, de mindig több jó van…

  • Nem kell mindent érteni

    Címszavakban, hogy hogyan is került az Egy nő Esterházy Pétertől a kezembe. Szülői gyűjtemény, meg kellene ismerni, Ott Anna, #olvassesterházyt, második állomás: Egy nő, az megvan, bingo! Mindig is vallottam, hogy nem kell mindent érteni, és ezt egy olyan anyával a hátam mögött, aki meg mindent érteni akar, túlontúl is. Miért nem lehet néha valami csak úgy?! Igen, sokszor éreztem, az Egy nő olvasása közben, hogy én kevés vagyok Esterházyhoz, de ahogy haladtam, egyre inkább érlelődött bennem, hogy ezt Flowban kell olvasni. Volt rengeteg WTF élmény, kusza összefüggések, amiknél néha már-már azt hittem, hogy látom a fényt az alagút végén, és ez a nő, az a nő. De nem. Ő…

  • A nagyon piros Barker könyv

    (Az poszt cselekményleírást tartalmaz, de jeleztem, és csak kijelölve látható) A legújabb magyarul megjelent J.D. Barker regénynek nem olyan hosszú az eredeti címe, mint a Szíve helyén sötétségnek, viszont ismét szeretném megdicsérni a magyar fordítást, mert bár értem a The coast to coast murders miértjét a történet ismeretében, sokkal találóbb lett a Madártollas gyilkosságok. A borítóról túl sok dolgot nem tudok mondani. Piros. Nagyon piros. Amiről most írni szeretnék, hogy miért lehet ez a legrosszabb értékelésű regénye Barkernek (moly.hu-n). Mert nem egyedül írta. Köszönöm a figyelmet! Neeem, nem. Csak viccelek, soha nem olvastam még a szerzőtárstól, James Pattersontól, így nem is tudom minősíteni, főleg, hogy sejtésem sincs melyik részt melyikük…

  • Virágos április a 21. Század kiadóval

    Akárhogy nézzük, volt már jobb tavaszunk. Több szempontból is. Ma május 9-e van és nagyjából ott fedezem fel kizárólag, hogy lassan itt a nyár, hogy a középső gyerekem arca egyre jobban barnul a meglehetősen hűs séták alatt is. Na jó, kicsit az én arcomnak is kezd színe lenni. De még mindig jobban fel kell öltözni, mint ilyenkor szokásos. A járványról már ne is beszéljünk… (mire befejeztem a bejegyzést május 12-e lett és nyári meleg.) A KMKF-es lányokkal áprilisra az „egy növényt tartalmaz a borítója” témát választottuk a 2021-es listából. Az olyan tavaszi, meg passzol az áprilishoz. Csak április nem gondolta így igazán, és amikor kiválasztottam a tavaszváró könyveimet, még nem…

  • Modesto

    Az Instagram tanúsága szerint 36 hete, hogy Schneider Peti elkezdett információkat megosztani, és ezzel minket olvasókat is bevonni első regényének a Modestonak a készülésébe. Jó marketing lépés volt, rögtön a magaménak éreztem a történetet és olvasni akartam, pedig eleinte nem tudtam róla semmit. Például azt hittem, hogy a zenéhez lesz köze és valamiféle olasz instrukciót jelent a szó, amiket a kottában olvasni. Aztán szépen lassan napvilágra került, a borító és hogy Modesto, egy California államban található kisváros, történetesen George Lucas szülőhelye. Most, hogy elolvastam a könyvet derült ki számomra, hogy mivel csak instán követtem a dolgokat, lemaradtam egy pár videóról, de így utólag is érdekes volt megnézni őket. Ajánlom mindenkinek,…

  • Igaz történet alapján

    Tavaly júniusban érkezett hozzám Colson Whitehead Pulitzer-díjas írása, A Nickel-fiúk, a 21. Század Kiadó jóvoltából. Egészen pontosan 2020.június 5-én, 11 nappal George Floyd halála után. Akkor nagyon aktuális lett volna elolvasni és feldolgozni a témát, de nem bánom, hogy ez nem történt meg, mert lehet, teljesen más érzetekkel olvastam volna. Így kicsit tisztább lappal indultam, most nem folyik a csapból is a Black Lives Matter mozgalom. Szeretnék pár szót szentelni erre az egyszerű letisztult, mégis gyönyörű kiadásra. Figyelemfelkeltő, matt védőborító (aki részt vesz a NIOK-ban, attól kérdezem, elfogadható piros borítós könyvnek?), alatta pedig, szerintem végtelenül frappánsan, egy fekete keménykötésű könyv. Ahogy nézem Colson Whitehead másik magyarul is megjelent írása, A…

  • Joey nem a Kisasszonyokat olvassa

    Februárban megjelenik a Manó könyvek gondozásában, Louisa May Alcott, Fiatalurak című könyve, ami a harmadik része a Kisasszonyok sorozatnak. Azt hiszem, 2020-ban sokan szerettünk bele a Kisasszonyok gyönyörű új borítójába, és éreztük azt, hogy muszáj, hogy felkerüljön a polcunkra, hogy díszítse azt. Én júniusban szereztem be a sajátomat, természetesen ezt is a KMKF csoport miatt, vagy legalábbis könnyű erre fogni :D. Azon ritka regények egyike volt, amit rögtön el is olvastam, mert hát lássuk be, a legtöbb frissen vásárolt könyv a polcra kerül, hosszú ideig érintetlenül, mert a fő motiváció a beszerzésre a birtoklás. Ezt jól mutatja, hogy a Jó feleségeket tavaly augusztusban vettem meg, de csak most jutottam el…